top of page

A krókuszok nyomában - személyes beszámoló

Elkalauzollak kicsit a Magas-Tátrába, ahova megszöktünk nem rég egy hosszú hétvégére.



 Krókuszok (kárpáti sáfrány)
Krókuszok (kárpáti sáfrány)

Gyerekkorom óta imádok a természetben lenni, egészen kis koromban kezdődött a hegyek iránti megmagyarázhatatlan vonzalmam úgy, hogy egyébként eredetileg tősgyökeres alföldi vagyok. Sokszor nyaraltunk

a hegyekben, a Zemplén vidékéhez szép családi emlékek fűznek. Talán emiatt is maradt meg bennem a hegyvidékek és a túrázás iránti szeretet, és ezért töltenek fel annyira a kirándulások távol a város zajától.

Biztosan te is érezted már azt, hogy kiszakadnál kicsit a mókuskerékből, mert

a mindennapos rohanás felemészti az energiáidat. Én pont ezt éreztem az utóbbi időben, hogy szükségem van egy kis kikapcsra, digitális detoxra. Nagyon fontos, hogy az ember kicsit töltődjön, és én is csak így tudok jól működni

a munkámban segítő szakemberként. Szóval felkerekedtünk a férjemmel és elutaztunk Zakopaneba.



Miért éppen Zakopane?


Több okból is erre a desztinációra esett a választásunk. Az egyik az, hogy csak egy rövid utazás volt a cél, így egy olyan helyet kerestünk, ami lehetőleg közel van Miskolchoz. A másik ok, hogy már tavaly márciusban is kirándultunk itt és nagyon megtetszett Zakopane másik arca. Vagyis nem a karácsonyi vásáros, nyüzsgő bevásárlóutcás kép, hanem a festői tájakat mutató, szuper túraútvonalakat rejtő, csendesebb Zakopane. Mi ezért szerettük meg nagyon ezt a helyet, mert tényleg mindenki megtalálja a számára ideális programot, egy igazán sokszínű vidék.

Szóval kis előzetes tervezés után felkerekedtünk, hogy újra elvesszünk a Magas-Tátra hegyei között.

A bejegyzést a saját fotóimmal illusztráltam.



Túracipő selfie.
Túracipő selfie.

Első napi útibeszámoló


Az első nap az eredeti terv szerint alakult: a Dolina chochołowska felé vettük

az irányt. A dolina völgyet jelent egyébként. Ez a túraútvonal könnyű, bárkinek tudom ajánlani, nincsenek nagy szintemelkedések és sokáig kiépített út vezet felfelé. A túra vége felé pedig csodaszép virágos réten találod magad, ez pedig

a Polana Chochołowska. Az út menti kis faházikók és a rengeteg nyíló krókusz látványa kárpótol a sok gyaloglásért, ha pedig megéheznél, a lankákon túl egy menedékház (Schronisko na Chochołowskiej Polanie) is vár. Azért vizet és kis harapnivalót nem árt magaddal vinni, mert 2-2,5 órába telik, amíg eljutsz

a menedékházig. Tavaly már megtettük ezt a távot és akkor is volt szerencsénk

a krókuszvirágzáshoz. Bár idén kevésbé volt napsütétes időnk, a látvány most is lenyűgözött: a lilás-rózsaszínes virágok színes takaróként borították be

a dombokat, körülöttünk pedig a Tátra hegyei magasodtak.

A túra a parkolótól oda-vissza mindenestől kb. 16 km, így érdemes kalkulálni. Túracipő ajánlott (aszfaltút után köves terepen jutsz el a tisztásig).


 Jó darabig kiépített úton haladhatsz a csörgedező patak mentén.
Jó darabig kiépített úton haladhatsz a csörgedező patak mentén.

Krókuszok között. Természetesen egy virágmentes részre mentem be, ügyelve nagyon a krókuszokra. Ha arra jársz, te is óvd ezeket a szépségeket.
Krókuszok között. Természetesen egy virágmentes részre mentem be, ügyelve nagyon a krókuszokra. Ha arra jársz, te is óvd ezeket a szépségeket.

A Polana Chochołowska lankái.
A Polana Chochołowska lankái.

Második nap


Idén a Morskie Oko lett volna a második célpontunk, de sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, így megvártuk, hogy elálljon az eső és egy másik útvonalat választottunk, még pedig a Kościeliska völgyet. Ha egy szóval kellene leírnom, akkor azt mondanám, hogy vadregényes, ez a szó illik rá legjobban. Az útvonal kevésbé kiépített, mint az előzőnél, egy kavicsos széles út vezet a völgy felé, majd kövesebb terepen kell haladni, így még inkább ajánlom ide is a túracipőt.

A túraösvényen végig a kanyargó Koscieliskoi-patak zúgott és hatalmas fenyvesek és magas sziklafalak vettek minket körül.

Az útvonal vége felé itt is egy menedékház vár, ami igazán autentikus belül: minden fából van, nagyon hangulatos. Itt elfogyasztottuk a megérdemelt grillezett sajtot és a népszerű almáspitéjüket, ami akkora adag, hogy én csak a felét bírtam megenni. Miután szusszantunk, a Fenyves-tóhoz fordultunk el. Ez az ösvény felfelé elég kaptatós és nagy köveken kell lépkedni- igazi térdgyilkos-, de a táj nagyon szép, ahogy a képen is látható.

Az első naphoz hasonlóan ez is egy könnyű túraútvonalnak számít, de azért kell gyalogolni rendesen. Az Ornak menedékházig tempósan másfél-két óra eljutni, ha pedig elnéznél a Fenyves-tóig, az még plusz 1 óra kitérő. Ez az útvonal is oda-vissza kb. 15-16 km.Koscieliska



A megérdemelt almás pite - nem diétás, de ennyi gyaloglás után belefért.
A megérdemelt almás pite - nem diétás, de ennyi gyaloglás után belefért.

 Csak mi voltunk és a vadkacsák, a távolban pedig a havas Tátra csúcsai.
Csak mi voltunk és a vadkacsák, a távolban pedig a havas Tátra csúcsai.

A Fenyves-tótól visszafelé már gyorsabban haladtunk. Ilyen nagy kövek voltak végig.
A Fenyves-tótól visszafelé már gyorsabban haladtunk. Ilyen nagy kövek voltak végig.

Összességében csoda ez a hely, annyira szép a táj. Mindkét túraösvénynek megvan a maga varázsa, engem most is elbűvölt a Tátra és tervezzük akár más útvonalak felfedezését is. Remélem, hogy ebből a tavaszi krókusz-túrából hagyományt teremtünk, és jövőre újra visszatérünk majd ide feltöltődni.

Úgy érzem, a tiszta levegő, a sok mozgás, a zöld környezet és a rám telepedő nyugalom a kortizolszintemnek is igazi gyógyír volt.

Ha szeretnél többet megtudni a stressz hatásairól és a kortizolról, akkor ajánlom figyelmedbe a korábbi írásaimat:


Köszönöm, ha megosztod másokkal is ! :)















Comments


bottom of page